Tarr Bence László

- Ask an Angel -

2009.

Az angyal szó eredete a görög nyelvben keresendő. Eredeti jelentése „hírhozó”, és azokra a szellemi lélekvezetőkre utal, akik az ember életét kísérik, születése pillanatától egészen a haláláig. Az antik görög filozófia legnagyobb atyjának, Platónnak, Állam című művében egy rendkívül érdekes leírást találhatunk a lélekvezetők eredetéről.

A leírás szerint, a halála után egy rövidebb időre minden ember a túlvilágra, Hádész mezejére költözik. Itt érdemeinek megfelelően egy meghatározott ideig tartózkodik csak, és aszerint, hogy erényes vagy erénytelen életet élt, vagy az alvilágba vagy a felső istenek világába költözik. Az emberi lelkeknek ez viszont csak átmeneti tartózkodási helye. Miután a lelkek túlvilági gyönyöreiket vagy szenvedéseiket letudták, tovább kell, hogy költözzenek. Vissza kell, hogy térjenek emberi alakjukhoz, az emberek világába. Fáradságos és hosszú utazás után, amely egy üres pusztaságon át vezet, eljutnak az élet forrásáig, ahol új sorsot választanak maguknak. Platón szerint ez nem véletlenszerűen történik, minden lélek a maga mértéke és megszerzett bölcsessége alapján választ új rendeltetést magának. Akik gyorsan, és elhamarkodottan választanak, gyakran csak a választott sors alaposabb tanulmányozásával ismerik fel, hogy milyen buktatókat, nehézségeket rejt választásuk. Akik megfontoltabban, nem elsietve, nem elkapkodva választják meg új életük, jobb eséllyel találják meg a szerényebb öltözékbe, a szerényebb külsőbe rejtett valódi értékeket. A szerényebb külső gyakran sokkal gazdagabb belső értékeket takar. Őrzők és hírvivők Bárhogy is választott az újjászületendő lélek, ha egyszer sorsát magához ragadata, az alól ki nem bújhat. Platón szerint a sorsistennők, minden emberi lélek mellé egy lélekvezetőt, egy daimónt rendelnek, hogy a lélek saját sorsát el ne kerülhesse, saját végzete alól ki ne bújhasson. A lélekvezető daimónok ‘őrzők’. És őrhelyüket nem hagyják el soha: éberen állnak éjjel és nappal, hogy a rájuk bízott lelket vigyázzák. Segítsék, óvják, ha sorsa beteljesítésében valami fenyegetés éri, és kemény szigorral ostorozzák, ha sorsát feladni, attól elfordulni készül. Innen a görög szó kettős jelentéstartalma. A daimón sokszor mint ‘démon’ jelenik meg, haragvó sorsistenként akarata ellenére kényszeríti az embert, hogy olyat tegyen amit ‘józan eszével’ sohasem tenne. Mert a sorsát egyetlen halandó ember sem kerülheti el. A lélekvezetők azonban nemcsak őrzik az ember sorsát. Hírvivők is egyben, akik a túlvilág és az emberi világ között közvetítenek. Hiszen a lelkek sohasem szakadnak el teljesen a magasabb világoktól, csak az emberi értelem az, amelyik a maga gondolatokkal átszőtt megismerésével, már nem képes felfogni a legfelsőbb forrás, Isten üzeneteit. A görög, majd zsidó-keresztény hagyomány úgy tartja, hogy a közvetítést a hírvivő lélekvezetők végzik, innen az angyal elnevezés. Ők hozzák-viszik a lélek legbensőbb kívánságait Isten elé, hogy a legfőbb eredetnél, magánál a forrásnál kérjék és keressék az ember kívánságainak beteljesülését. Az angyalok feladata tehát kettős: egyfelől őrzik és vigyázzák az emberi sorsot, másfelől hozzák-viszik a szív kívánságait a magasabb és az emberi világ között.

Őrangyalod jelenléte

Sokan érzik, hogy életüket valami felsőbb hatalom óvja, vigyázza. Érzéseikkel, benső sugallataikkal ‘megérzik’, mi a helyes és mi a helytelen. Bennük gyakran szólal meg a lelkiismeret hangja. Platón is így számol be lélekvezetője megnyilvánulási módjáról: a daimón, mint mondja sohasem érezteti jelenlétét, sohasem szól, csak ha a lélek valami rosszat készül elkövetni. Ha valami olyat szándékozik megtenni vagy cselekedni, ami helytelen, igaztalan, vagy silány. Ilyenkor mindig érezteti jelenlétét, egyfajta kellemetlen érzetként, nehéz súlyával nyomja az ember vállát, néha még hangos benső gondolatként szavak formájában is szól: ezt ne tedd! Soha nincs magyarázat, hogy: „mert...” – a lélek egyszerűen tudja és érzi, hogy a legbensőbb parancsszó megkérdőjelezhetetlenül igaz. A keresztény gondolkodás ezt a lelki ismeret hangjának nevezi, mert minden emberben eredendően él ez a hang. És ahogy a lelki élet gyakorlásában valaki egyre járatosabb lesz, annál inkább mélyebb ismereteket szerez erről a lelki iránytűről. Annál inkább mutatja tévedhetetlen irányzékként a helyes utat.

Az angyalok tehát ritkán szólnak hozzánk emberi szavakkal. Még csak nem is angyalnyelven szólnak, mint azt sok középkori varázskönyv feltételezte. A lélek nyelvén szólnak közvetlenül érzéseinkhez, ezért csalhatatlan amikor őrző angyalunk szólal meg bennünk. Az érzések olyan felfokozott hevületével parancsolnak nekünk, hogy bárminemű ellenszegülés ostoba parancsmegtagadás, lázadás a legfőbb értelem és irányító, Isten akarata ellen.

A bukott angyalok

A hagyomány jól ismeri ezt az ellenszegülést. Amikor az ember, legbensőbb lelkiismerete parancsszavának hallatára is, inkább a saját értelmét követve cselekszik. Lázad. És ezen lázadás mögött általában saját korlátlan szabadságvágya áll – az a gyermeki hit és meggyőződés, hogy az ember önmaga értelme által is boldogul. Hogy mindig mindent egyedül… Az Ószövetség feljegyzi, hogy az angyalok kezdetben mind a legfelsőbb forrást, a Teremtőt szolgálták. Mennyei rendekbe osztva az ég megfelelő köreit vigyázták, hogy az egyes szférákhoz tartozó hatóerők, saját határaikat át ne léphessék. De a teremtett világ szépségét látva, elcsábultak és az alsóbb régiók határait átlépték. Elhagyták őrhelyeiket, hogy az emberek lányaival házasságra lépjenek. Vágyuk oly erős volt az emberi világ iránt, hogy szinte az emberekkel egyenlővé váltak, itt ragadtak a földi szférák vonzáskörében. Oly annyira, hogy visszatérésük, felemelkedésük a magasabb égi világokba lehetetlenné vált.

Ezért a földre bukott angyalok, noha maguknak köszönhették elnehezülésüket, a legfelsőbb forrást, a Teremtőt okolták saját állapotukért és egyre halványodó képességeikért, tisztánlátásuk elvesztéséért Őt okolták. A hagyomány szerint ekkor háború robbant ki az ég seregei, az égi angyalok és a föld bukott angyalai között. Ez volt az angyalok háborúja. A hagyomány szerint az ég angyalai nyertek, és a bukott angyalok félisteni rendjének sorsát az emberek sorsával kötötték össze. Ők lettek azok a ‘kísértők’, akik az embert örökkön az égi renddel szembe fordítják.

A mítoszok nyelvébe rejtett igazság

A mitikus nyelvbe öltöztetve persze, magának az emberi sorsnak a kódja olvasható: minden embernek választania kell életében. És a választás ebben áll: felveszem-e kapcsolatomat őrangyalommal vagy nem. Ha az ember ugyanis el is veszti eredeti képességét arra, hogy közvetlenül felismerje, mi több megértse saját sorsát, készen kell állnia arra, hogy lélekvezetője, őr-angyala segítségét elfogadja. Elfogadja, hogy létezik egy nálánál sokkal nagyobb hatalom, ami irányítja, terelgeti sorsát. Nem szegül ellen, nem lázad. Csak figyel. Folyamatosan és befelé. Hogy meghallja legbensőbb őrangyala hangját: ha szólni kíván, ha a helyes útra akar terelni bennünket. Minden embernek fel kell tudnia venni a kapcsolatot legbensőbb őrangyalával. Ez az újjáteremtett kapcsolat vezethet vissza a fensőbb világok megtapasztalásához, és végső soron magához a forráshoz, Istenhez magához.

Ez a benső kapcsolatfelvétel lehet éppen csak észlelt, szinte fantazmagórikus, vagy egészen konkrét, szinte párbeszéd-szerű. A lényeg nem ez. A lényeg a kapcsolatteremtés szándéka. Ha valaki nagyon vágyik találkozni őrangyalával, bízzon benne! Megjelenik lelki szemeinek. Az álom és ébrenlét titokzatos határmezsgyéjén, a külső és a belső világ küszöbén, hol az anyag és a lélek világa összeér.

Persze ott a másik választási lehetőség, az elutasítás, a lázadás. Azok akik így döntenek, tudatosan ellenszegülnek a lélek természetes benső állapotainak. Az őrangyaltól, a benső lelkiismeret hangjától ugyanis nem lehet végleg megszabadulni, csak az ajtót lehet rácsukni. Attól, hogy nem veszek tudomást a bennem működő folyamatokról, azok még zajlanak. Például attól, hogy tagadom van emésztésem, a gyomrom fittyet hányva véleményemre, őrli tovább az elfogyasztott ételt. Attól, hogy valaki tagadja őrangyalát, és a lelki-ismeret benső irányzékát, attól az még működik, az ott van. Ha valaki tudatosan rosszat tesz, hiába tagadja, hogy bensője minden mozdulatával tiltakozik ellene. Tehet úgy mint akit ez nem érint, de mindenki tudja, hogy ez csak elfojtás, sötét titok, amit szörnyűséges kamrába zár, csakhogy egy óvatlanabb pillanatba mint mardosó lelkiismeret-furdalás rohamokban törjön rá.

Még senkit se láttam, aki legyőzte volna az angyalt. Bár a mítoszok tanulsága szerint sokan megpróbálták. Jákob híres küzdelme az angyallal a lélek örök vívódásának jelképe. Engedni vagy nem engedni ennek a benső hangnak? Függetlennek, vagy szabadnak kell lenni? Ugyanis aki sorsa terhét leteszi azzal, hogy engedi őrangyalát lélekvezetőjeként működni, a szabadság legnagyobb fokát élheti meg. Mert nincs benne tiltakozás és ellenszegülés. Aki őrangyalával megbarátkozik és szövetséget köt, boldog életet élhet, hiszen mindig legbensőbb természetével összhangban cselekszik. Tényleg nem kell, hogy lelkiismeret-furdalást érezzen. Mert egyszerűen nem lesz miért. Tudni illik az a jó lelkiismeret, amelyik nem furdal.

A démonok is angyalok

Eckhart mester, egy keresztény misztikus azt írja, hogy az emberi élet végén, amikor itt az idő, hogy a lélek újra elhagyja ezt a világot és visszatérjen a Teremtő elé, érzékei kitágulnak, és ebben az emberfeletti érzékelésben megláthatja az angyalokat. Azokat, akik mindvégig kísérték élete során, hogy immáron a beteljesült sorsával számot vethessen velük. Azok akik haláluk óráján életükkel elégedetlenek, úgy érzik életük és lelkük befejezetlen, ezért nem szívesen távoznak erről a világról, az angyalokat démonok képében látják, akik azért jönnek, hogy az életet elragadják tőlük. Azok azonban, akik életükkel elégedettek, és befejezettnek, megéltnek érzik sorsukat, úgy látják az angyali karok minden serege gyűlik köréjük, hogy közös diadalmenettel kísérjék őt a mennyek birodalmába.

Angyal vagy démon? Lélekvezető. Hírvivő. Azért van itt, és halálunk óráján, hogy kísérje életünk és táplálja a bennünk szunnyadó isteni lángot, míg vissza nem tér a napba. Az ellenszegülőknek démoni erő, mert terel, irányít, utasít, fegyelmez. A követőknek angyali jó pásztor, mely terel, hív, vezet és sugall. Nem ő ilyen vagy olyan. Ezek mi vagyunk.

Az angyali rendek és hierarchiák

Minél közelebb jutunk lélekvezetőnk által önmagunk benső forrásához, minél közelebb kerülünk Istenhez, annál káprázatosabb alakban jelenik meg szemünk előtt őrangyalunk. Nem ő változik. Mi változunk. Az angyali hierarchiák, valójában nem az angyalokról, hanem a mi felfogó és érzékelő-képességünkről árulkodik. Mégis úgy tartja a hagyomány, hogy minél közelebb áll egy angyal az emberi világhoz, annál inkább emberszerű alakban jelenik meg szemeink előtt, és minél magasabb rendű egy angyal, annál inkább alaktalan és fénytermészetű, folyamatosan kavargó ragyogó fény és erő. A legmagasabb angyali formák, akik a mennyei trónt őrzik, pedig nem is fénytermészetűek, hanem tiszta gondolatformák, ideák, a legmagasabb és legnemesebb érzések és gondolatok tiszta forma feletti valóságai. Az átlagos emberi értelem számára megragadhatatlanok és elképzelhetetlenek, ezért sem vagyunk képesek közvetlenül érintkezni velük.

És ez így van rendjén. Mi emberek vagyunk, a saját emberi tudatosságunk és felfogóképességünk ismert határaival. A világ törvényei szerint, minden csak a nála egyel hatalmasabbat ismerheti meg közvetlenül, mint ahogy az egyes számot közvetlenül a kettő, és nem a hármas szám követi. Így mi magunk is, mint emberek, élő kapcsolatunkat a bennünk élő, és velünk együtt vigyázó őrangyalunkkal vehetjük fel.

Ő mindig itt van, és mindig válaszol. Csak kérdeznünk kell. És persze meghallanunk mit is felel…